Az analitikusan orientált verbális terápiákban a nonverbális történésekre való reflektálás egyre nagyobb hangsúlyt kap, mégis számos testi élmény átélése inkább fantáziában történik meg. Írásomban azt igyekszem körbejárni, hogyan találkozik a belső fantázia a test valóságosan átélt tapasztalataival a mozgásterápia során. A Stern által leírt bontakozó szelf- és szelfmag-érzet szintjén a belső reprezentációk még alakulóban vannak, a szelfszabályozó másik még elengedhetetlen a csecsemő állapotainak szabályozásában, nagyon fontos a másik valós, fizikai jelenléte. Ezeknek a tapasztalatoknak az alapján íródik a belső reprezentáció, amely az önszabályozást megalapozza, ugyanakkor elindít egy belső fantáziaéletet is, felkészíti a csecsemőt a várható eseményekre. A komplex testi szelfélmény rétegződni kezd, a belső fantáziaélet kezd elkülönülni. Így az interszubjektív szelférzet szakaszában számolnunk kell azzal, hogy nemcsak a belső feszültségek projiciálódnak a környezetre, hogy a környezet tartalmazza és szabályozza őket, hanem a belül épülő fantáziák és elvárások is, hogy ezzel készítsék fel a csecsemőt az elkövetkezendő eseményekre, hiszen ily módon kevésbé válik kiszolgáltatottá. Véleményem szerint, minél gyengébb a bontakozó szelf és szelfmag, illetve minél erőteljesebben torzító az anyai projekció, a csecsemő annál merevebb projekciókra kényszerül az interszubjektivitás időszakában, ami a mintha-teret és a mentalizálható tartalmakat beszűkíti, ezzel együtt kisebb tartomány lesz az, amely az önszabályozás alá kerülhet. Nagyon fontos ezért visszanyúlni mind a magszelf és a bontakozó szelf szintjére, mind az interszubjektív szelf szintjére. A mozgásterápia lehetősége a valós testi tapasztalat mentén egy új, biztonságosabb valóságképzés, amely megerősíti a magszelf és a bontakozó szelf érzetét. A testtudati munka megsegíti a legkorábbi szelférzetek szintén létrejövő belső szabályozást. A reprezentációk szintjén ez új lehetőségeket épít az elvárásokba, rugalmasabbá teszi őket. Ennek többféle pozitív következményét tapasztalhatjuk. Ez időnként ugrásszerű változást hoz a szimbolikus tartományban is. Tapasztalataim szerint mozgásterápiában egyszerre történik a testi, magszelf érzet-szintű biztonságos kapcsolódás megélése, tehát a valós személlyel történő testi-érzelmi szelfszabályozás - és a veszélyes projekció megjelenése, illetve tartalmazása, jelöltté tevése a terapeuta részéről.