Szelektív mutizmus / Kapornai Krisztina
Abstr. hun., eng.
In: Gyermekgyógyászat. - ISSN 0017-5900. - 2007. 58. évf. 3. sz., p. 173-177.
A szelektív mutizmus igen ritka gyermekpszichiátriai kórkép. Gyakorisága 0,03-0,7%, lányok körében enyhén magasabb a fiúkéval összehasonlítva. A betegség legfőbb tünete a beszéd hiánya bizonyos konkrétan meghatározott szituációkban. A legáltalánosabb megjelenési formája, hogy a gyermek az óvodai vagy iskolai környezetben és idegen felnőttekkel nem beszél annak ellenére, hogy a beszédképessége megtartott. A betegség megjelenése és a diagnózis felállítása között gyakran évek is eltelhetnek, bár a tünetek alapján a probléma korábbi észlelése a szülők, háziorvosok, pedagógusok részéről lehetséges volna. A kezeletlen kórkép jelentősen befolyásolja a gyermek társas kapcsolatait és tanulmányi előmenetelét. Kialakulásában genetikai, temperamentumbeli, érzelmi családi-szociális és egyéb környezeti hatások is szerepet játszhatnak. Ennek megfelelően a kezelés igen nehéz, amely a perzisztáló eseteknél igen elhúzódó lehet. Leghatékonyabbnak a viselkedésterápia bizonyult, esetlegesen SSRI-medikációval kiegészítve. A betegség korai felismerése és adekvát kezelése jelentősen hozzájárul és a gyermek megfelelő tanulmányi előmeneteléhez, szociális és társas-kapcsolatainak kiegyensúlyozott fejlődéséhez, valamint a későbbi szorongásos betegségek kialakulásának megelőzéséhez.