A tanulmány először a testi élmény jelentőségét vizsgálja a korai fejlődésben, kiemelve annak kapcsolati dimenzióját, különös tekintettel a korai kapcsolati élmények reprezentációira. A szerző a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia hatásmechanizmusának, munkamódjainak rövid ismertetése után bemutatja e módszerben alkalmazott testtudati figyelem által kialakuló tudatállapot változásokat. Elemzi, hogyan kerülnek előtérbe e tudatállapot-változások során az ember korai élmény- és szelf-szervező módjai, és hogyan dolgozik a terapeuta tudatosan ezekkel az állapotokkal.