A genomikai adatbázisok, a genomikai technológiák hatalmas teljesítőképessége, miniatürizálhatósága (nanotechnológia), automatizálhatósága kitűnően kapcsolódik az informatikai technológia robbanásszerű fejlődéséhez és a nemzetközi számítógépes hálózati rendszerekhez. A szerkezeti és funkcionális genomika egy eddig nem létező sajátosságot eredményez, az in silico kutatás és alkalmazás lehetőségét. Ez a lehetőség, közvetlen laboratóriumi munka nélkül is jelentősen kiterjeszti a korszerű tudományt végző biológus/orvos/bioinformatikusok körét növeli, tehát térben és időben növeli a kreatív kutatási tevékenységet végző kutatók és alkalmazók számát. Biomedicinális értelemben emberi gének nem-ismert funkcióinak azonosítása, új biomarkerek (diagnosztika), potenciális targetek (gyógyszerfejlesztés) kijelölése válik lehetővé. A genomiális medicina differenciáldiagnosztikai lehetőségekkel, a megelőzés új alternatíváival, a kezelések, gyógyszerhatások/mellékhatások predikciójával gazdagítja az kutatói/klinikai tevékenységet. A posztgenomika feladatai, amik a kutatók és az alkalmazók előtt állnak óriásiak. Ide tartozik a gének annotációja (azonosítása), a gének közti kölcsönhatások és a ma még teljesen misztikus genomikai szinkronizációk, genetikai útvonalanalízisek, genomiális imprintingek jelentésének megfejtése. Az egyik legnagyobb kérdés a genom nem-kódoló többsége feladatának megértése.