Bevezetés: A diszfunkcionális attitűdök és a megküzdési mechanizmusok vizsgálata lényeges kutatási cél az egyes pszichiátriai kórképek közötti különbségek tisztázása szempontjából a gyermek- és serdülőpszichiátria területén is. Módszer: A szerzők az Internalizáló-túlkontrollált betegcsoport négy diagnosztikai mintáját (major depresszió 35 fő, disztímia 20 fő, szociális fóbia 11, generalizált szorongásos zavar 12 beteg) állították szembe az externalizáló-alulkontrollált csoport 2 diagnosztikai mintájával (viselkedészavar 15 fő és alkalmazkodási zavar, magatartászavar altípus 65 gyermek) egy 158 fős reprezentatív serdülőpszichiátriai beteganyagból (54 fiú, átlagéletkor 16,0 év, szórás 1,16, 104 lány átlagéletkor 15,9, szórás 1,11). A monodiagnózisú serdülő almintákat a rövidített Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS, Burns 1980) és a Problémamegoldó Kérdőív (Folkman, Lazarus 1980) faktoraiban hasonlították össze. Azt vizsgálták, vannak-e eltérések a kognitív disztorziók és coping vonatkozásában a két, sok tekintetben ellentétes patológiájú minta között. A betegek a "Pannónia" dunántúli serdülőpszichiátriai felmérés reprezentatív anyagából származtak, a diagnózísokat a M.I.N.I. Neuropszichiátriai diagnosztikus interjúval validálták. Eredmények: A várakozással ellentétben csak kevés diszfunkcionális attitüdben és problémamegoldó faktorban találtak eltérést. Két markáns megállapításra volt lehetőség: 1. A major depressziós serdülők szignifikánsan teljesítményorientáltabbak, mint alkalmazkodási zavarban szenvedő társaik. 2. A disztímiásoknak pedig nagyobb a támaszigényük, mint a magatartászavarral kezelt serdülőké. Négy további faktorban a különbségeket az alminták nemi összetételének eltérései befolyásolhatták. Következtetések: A felnőttpszichológiai vizsgálatokban már igazolt tesztek, illetve az általuk mért mechanizmusok serdülőkorban is jelen vannak, de kisebb mértékben. Szükséges lenne az adoleszcens korra specifikusabb coping kérdőívek kidolgozása.