2006-ban jelent meg az Európa Rákkutatási és Kezelési Szervezet korábbi megállapításokat korszerűsítő ajánlása, amelyben a rákos betegekben kialakuló anémia kezelésére adott vértranszfúziót, illetve az ezt követő erythropoetin-kezeléseket értékelik. Az ajánlásban a vértranszfúziót a 9 g% hemoglobinszintre csökkenő anémia esetén javasolják. Eddig a kemoterápia következtében kialakult anémia vértranszfúziós kezelésére egyértelműen meghatározott hemoglobin-határértékszint Magyarországon nem szerepelt. Cél: A szerzők az osztályukon 2005-ben kezelt petefészekrákos betegeknek adott vértranszfúziók gyakoriságát vizsgálták. Nemzetközi, illetve hazai egyértelmű ajánlás hiányában, a vizsgálati időszakban a vér-transzfúziókat - a beteg klinikai állapotát is figyelembe véve - a 10 g%-ot elérő anémia esetén alkalmazták. Anyag és módszer: Az Országos Onkológiai Intézet Nőgyógyászati Osztályán 190 hám eredetű, petefészekrákos betegben történt kemoterápia. Ha a hemoglobinszint 10 g % alá csökkent, választott vörösvértest-transzfúziót végeztek, majd a betegek többségében (51/64 = 79,6%), erythropoetin-kezelés történt. Eredmény: A 190 közül 64 betegnél (64/190 = 34%) történt vérátömlesztés a kemoterápia kapcsán kialakult anémia miatt, s az utóbbiaknak csaknem felében (34/64 = 53%) 1-nél több alkalommal végeztek vértranszfúziót. A betegek 86%-ában a vértranszfúzióra G2-súlyosságú anémia miatt került sor. Az ismételten szükséges vértranszfúziókat a leggyakrabban a carboplatin-gemcitabin- (16/16) kezelések után alkalmazták. Következtetés: A petefészekrákokban adott kemoterápiák a betegek harmadában okoznak 10 g%-nál súlyosabb fokú anémiát. A vérszegénység kezelésében a vértranszfúzión kívül gondolni kell az erythropoetin-készítmények alkalmazására.