A szervezetben kis mennyiségben termelődő hormonok meghatározására 50 éve kifejlesztett első radioimmunoassay a hormonlaboratóriumi vizsgálatok hihetetlen mértékű fejlődését indította el. Az egyre több hormon mérésére bevezetett radioimmun módszerek lecserélték a korábban alkalmazott kis érzékenységű és fajlagosságú kolorimetriás és biológiai próbákat, illetve a kettős radioizotópok alkalmazásával végzett hormonvizsgálatokat. Az immunoassay-k továbbfejlesztett változatai, mint például az immunometrikus, immunoradiometrikus és kemilumineszcens assay-k még pontosabban és érzékenyebben mutatják ki a hormonok kis mennyiségét. A szerzők röviden áttekintik a hormonlaboratóriumi vizsgálatok 50 éves fejlődését, amely együtt haladt az endokrinológia fontos és új ismereteinek bővülésével, mint a neurohormonok és a hormonok hatását közvetítő receptorok felfedezése, valamint a hormonok biológiai hatásáért felelős szabad hormonok jelentőségének megismerése. Az új módszertani fejlesztések jelentőségének bemutatására részletesen tárgyalják a parathormonvizsgálat első, második és harmadik generációs módszereit. Saját tapasztalataik alapján áttekintik a szteroidhormon-vizsgálatok fejlődését és azokat a hazai fejlesztéseket, amelyeket az elmúlt 50 évben többek között a hyperaldosteronismus laboratóriumi módszereiben a Semmelweis Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika endokrin laboratóriumában végeztek. A hormonvizsgálatok távlati lehetőségei közül kiemelik a molekuláris biológia, a biochipek, illetve a gyors hormonmérések valószínű szélesebb körű terjedését, amelyek mellett az immunoassay-k egyre újabb generációi is teret kaphatnak.