A gyógyszer-technológiában meglehetősen széles körben kerülnek alkalmazásra polimer segédanyagok, melyek nagy része amorf vagy részben amorf szerkezetű. Az ilyen anyagok jólismert tulajdonsága, hogy fizikai öregedésen mennek keresztül, ami térfogat- és entalpia-relaxációval jár, és így a polimer szerkezetében komoly változásokat eredményezhet. Ez utóbbi jelenség a segédanyagok és a belőlük előállított gyógyszerformák tulajdonságait befolyásolhatja, így például megváltozhat a feldolgozhatóság, a mechanikai szilárdság, valamint a készítmények hatóanyag-leadása is. Az ilyen jellegű módosulásoknak elsősorban szilárd gyógyszerformák esetében van jelentősége, hiszen a fizikai öregedés a polimer szilárd halmazállapotú formájában megy végbe. Konvencionális hatóanyag-leadású tablettáknál a töltőanyag vagy a kötőanyag, szabályozott hatóanyag-leadású készítményeknél pedig ezeken kívül a mátrixképző vagy filmképző polimer tárolás során tapasztalható szerkezet-változása módosíthatja a fent említett tulajdonságokat. Filmek vizsgálatakor különös tekintettel kell lenni a különböző lágyítók jelenlétére, hiszen ezek a polimer-molekulák mozgékonyságát növelve elősegíthetik az öregedés folyamatát. Egyes terápiás rendszereknél (pl.: intrauterin eszközök), ahol a hordozó szintén polimer, ugyancsak jelentős változások tapasztalhatók mind a hatóanyag-leadás, mind a gyógyszerforma tolerálhatóságának vonatkozásában.