A COVID-19 világjárvány kihívásainak kezelése, az eddig ismeretlen nehézségekkel való szembesülés "lakmusztesztet" jelentett a nemzetközi kapcsolatok számos tényezője, minősége tekintetében is. A közegészségügyi-járványügyi intézkedések tapasztalataiból ugyanis "felszínre tört", hogy miként valósul meg az államok közötti összetartás, hogyan érvényesülnek a méltányosság és a szolidaritás elvei. Jóllehet az "emberiség törékenysége és sorsa" miatti aggodalom a nemzetközi közösséget arra a felelősségvállalásra vezette, hogy holisztikus cselekedetekkel igyekezzen megoldásokat találni a pandémiából fakadó problémákra, mindazonáltal a váratlan krízis nem minden esetben engedett teret a hatékony nemzetközi együttműködésnek. A COVID-19 hatásai olyan törésvonalakat tártak fel a globális egészségügyi jog rendszerében, amelyek feloldása az Egészségügyi Világszervezet (a továbbiakban: WHO) figyelmét a nemzetközi jogalkotás szükségessége irányába terelte. A következőkben az utóbbi felismerésből eredő, ezidáig elért eredmények legfontosabb üzeneteit tekintem át.