A súlyos hangulatzavarok (azaz a major depresszív zavar [MDD] és a bipoláris zavarok [BPD]) a leggyakoribb, súlyos funkciókárosodással együtt járó mentális betegségek közé tartoznak. Ezen kórképek etiopatogenezisét számtalan - egymással gyakran összefonódó - teória (pl. a monoamin-, a neuroinfl ammációs és a neurotrofi kus elméletek) igyekszik megmagyarázni. Egy kevésbé ismert elmélet az oxidatív stressz (OS; azaz a szabadgyökök túltermelődése és felhalmozódása) szerepét veti fel eme betegségek kialakulásában. A szabadgyökök képesek károsítani a foszfolipideket, a többszörösen telítetlen zsírsavakat, a fehérjéket és a nukleinsavakat. Az agyban az OS károsítja, többek között, a szinaptikus jelátvitelt és a neuroplaszticitást. Áttekintő tanulmányunkban vázlatosan tárgyaljuk a hangulatzavarok fő patofi ziológiai elméleteit, majd ezt követően részletekbe menően diszkutáljuk az OS hipotézist. Ezután áttekintjük egy non-enzimatikus antioxidáns, a húgysav, szintjének a súlyos hangulatzavarokban való változásairól szóló tanulmányok eredményeit. Az eddig történt ezirányú vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a húgysavszint - mely egy egyszerű rutinlabor-vizsgálat során is beszerezhető -egy potenciális biomarker lehet az MDD és a BPD elkülönítésére. Mivel az MDD és a BPD depressziós epizódjainak a diagnosztikai kritériumai azonosak, de a két kórkép kezelése eltérő, így az olyan biomarkerek azonosítása, melyek képesek elkülöníteni az MDD-t a BPD-től nagy klinikai jelentőséggel bírhat.  Kulcsszavak: major depressziós zavar, bipoláris zavar, agy, oxidatív stressz, húgysav