A tanulmány célja a gyermeki jogok által meghatározott gyermekvédelmi keretrendszer és annak gyakorlati működése közötti ellentmondások feltárása. Bevezetésképpen a szakirodalom elemzése során bemutatja a formális gyermekvédelmi rendszert és annak szereplőit, különös tekintettel a paternalista szemléletre, amely meghatározza a rendszer működési mechanizmusait és diszfunkcióit. Az elemzés központi eleme az ENSZ 1989. évi Gyermekjogi Egyezmény, különösen azon cikkelyei, amelyek a gyermekotthoni elhelyezésre vonatkoznak, valamint ezek összevetése az 1997. évi Gyermekvédelmi törvénnyel. A szakirodalmi áttekintés az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága által készített Kézikönyv a Gyermekjogi Egyezmény alkalmazásához című dokumentumra, valamint az alapvető jogok biztosának jelentéseire is fókuszál. Továbbá arra ad választ, hogy a jelenlegi gyermekvédelmi rendszer biztosítja-e a gyermeki jogok érvényesülését, illetve hogy a Gyermekvédelmi törvény és az Egyezmény reformszemlélete milyen mértékben képes változást előidézni a hagyományosan paternalista rendszerben.  Kulcsszavak: gyermekvédelmi szakellátás, gyermeki jogok, paternalizmus