Háttér és célkitűzések: A gyermekkori tapasztalatok hatással lehetnek a személy későbbi párkapcsolataiban saját viselkedésére és a partner viselkedésének észlelésére, így közvetve befolyásolhatják a párkapcsolat szubjektív megítélését. Feltáró jellegű kutatásunkban a parentifikációval összefüggő gyermekkori tapasztalatok és a páros megküzdés kapcsolatát vizsgáljuk diádikus elrendezésben. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunkban 141 pár (141 nő; 141 férfi) vett részt, amelyek tagjai 18 évnél idősebbek, és a kitöltés időpontjában legalább 12 hónapja párkapcsolatban éltek, átlagéletkoruk 31,9 [SD 5 14,1] év. A résztvevők a Gyermeki Felelősség Skála (GyFS), a Páros Megküzdés Kérdőív (DCI-H) és a Kapcsolati Elégedettség Skála (RAS-H) kérdéseit válaszolták meg. Eredmények: A nőkre magasabb mértékű érzelmi parentifikáció (p 5 0,005) jellemző, és a nők GyFS skáláinak átlagos összesített értéke is magasabb a férfiakénál (p 5 0,018). A parentifikáció következtében átélt méltánytalanság élménye szignifikáns mértékben bejósolja a személy vélekedését a negatív páros megküzdésről (p 5 0,009-0,020) és tendenciamértékben a partner vélekedését is (p 5 0,070-0,076). A magasabb mértékű méltánytalanságélményről beszámoló párok férfi és női tagjai a gyakoribb negatív páros megküzdés mellett egyaránt negatívabban értékelik partnerük páros megküzdéses erőfeszítéseit (p 5 0,005-0,018), kevésbé sikeresnek ítélik meg összességében a páros megküzdést (p 5 0,015-0,032) és tendenciamértékben kevésbé elégedettebbek a párkapcsolatukkal (p 5 0,056-0,071). Következtetések: A parentifikációhoz kapcsolódó méltánytalanság élménye feltehetően mind a személy viselkedését, mind a percepcióját befolyásolja, továbbá befolyással bírhat a partnerválasztásra, ezért a parentifikáció releváns témája lehet az egyéni és a párterápiás folyamatoknak egyaránt.  Kulcsszavak: parentifikáció, méltánytalanság, páros megküzdés, párkapcsolati elégedettség