Bevezetés: A B-sejtes akut lymphoblastos leukaemia az egyik leggyakoribb gyermekkori malignitás, míg felnőttkorban ritka betegségnek számít. Gyermekkori betegpopulációban korábbi eredményeink alapján a CD49f integrin a legtöbb esetben kifejeződött a lymphoblastokon, és a diagnóziskori intenzív expressziója összefüggést mutatott az ETV6::RUNX1 fúzióval. Célkitűzés: A felnőttkorban kialakuló B-sejtes akut lymphoblastos leukaemiát rosszabb prognózis jellemzi, így a betegség hátterének és mechanizmusainak felderítése fontos feladat. Célunk volt a CD49f-expresszió meghatározása a diagnóziskor és a kezelés alatt, valamint összevetése a betegek genetikai hátterével, klinikai adataival. Továbbá terveztük a CD49f-től kiinduló jelátviteli utak aktivitásának meghatározását. Módszer: A CD49f expresszióját összehasonlítottuk áramlási citometriával B-sejtes akut lymphoblastos leukaemiában gyermek- (n = 84) és felnőtt- (n = 24) csontvelőmintákban, valamint az általa aktivált jelátviteli molekulákat immunhisztokémiával csontbiopsziákban (n = 10). Összevetettük a klinikai és a genetikai adatokat az expresszióval. Eredmények: Diagnosztikus csontvelőmintában gyermekek esetén a minták 92%-ában, a felnőtt betegek mintáinak 75%-ában volt kimutatható a CD49f. Mérhető reziduális betegséggel rendelkező gyermekmintákban szignifikáns emelkedést tapasztaltunk a CD49f kifejeződésében, felnőtteknél nem változott. Gyermekeknél a magas rizikójú csoportba tartozó betegek diagnóziskori CD49f-expresszió-intenzitása nagyobb volt az alacsony rizikójú csoporthoz képest, felnőttkorban ezzel ellentétben a mérhető reziduális betegségre nézve pozitív betegeknél kezdetben gyengébb expressziót figyeltünk meg. A genetikai csoportokat tekintve jobb prognózisú csoportok esetén intenzívebb CD49f-expressziót, rossz prognózisú elváltozásnál (KMT2A génátrendeződés) csökkent kifejeződést mutattunk ki (P<0,001). A jelátviteli útvonalakat vizsgálva, az intenzív CD49f-expresszió fokozottabb Src- és fokális adhéziós kináz festődéssel társult, 'integrin-linked' kináz aktiváció nem volt megfigyelhető. Megbeszélés: A CD49f megbízható mérhető reziduálisbetegség-markernek bizonyult mindkét populációban. A diagnosztikus expressziónak a mérhető reziduális betegséggel való kapcsolata ellentétes; gyermekpopulációban az intenzívebb expresszió a blastok nagyobb arányával függött össze, felnőtt populációban ennek fordítottja volt igaz. A genetikai csoportok és a CD49f-intenzitásértékek között hasonló összefüggéseket találtunk gyermek- és felnőtt betegpopulációban. A CD49f kifejeződése a fokális adhéziós kináz-Src jelút aktivitásfokozódásával mutatott összefüggést. Következtetés: Eredményeink alapján a CD49f-molekula jól használható mérhető reziduálisbetegség-marker gyermekés felnőttkori B-sejtes akut lymphoblastos leukaemiás betegcsoportoknál egyaránt, expressziója összefüggést mutat genetikai eltérésekkel, valamint a fokális adhéziós kináz-Src útvonal aktiválódásával.  Kulcsszavak: B-sejtes akut lymphoblastos leukaemia, integrin-alfa-6, mérhető reziduális betegség, jelátviteli utak