Háttér és célkitűzések: A megküzdés konstruktumát a klasszikus kutatások során két fő csoportra, a maladaptív érzelem- és az adaptív problémaközpontú megküzdési módokra osztották fel. Egyre elterjedtebb azonban az az elképzelés, hogy ez a szigorú kategorizálás kevésbé célravezető, hiszen egy személy repertoárjában jelen lehetnek mindkét csoportba tartozó megküzdési módok. A megküzdés sikeressége nem a probléma- vagy érzelemközpontú megküzdési módok használatától függ, hanem attól, hogy a választott megküzdési mód az adott szituációnak mennyire felel meg. A megküzdési módok közötti adaptív váltás képességét nevezzük megküzdési rugalmasságnak, mely bejósolhatja a megküzdés sikerességét. A konstruktum operacionalizálására hozta létre Kato 2012-ben a Megküzdési Rugalmasság Skálát (Coping Flexibility Scale, CFS), melynek magyar mintára történő adaptálása és pszichometriai mutatóinak tesztelése teszi ki jelen kutatás célját. Módszer: A kutatás mintáját 606 fő 18-83 év közötti személy képezte (68,9% nő), akiket zömmel a közösségi médián keresztül online, nem valószínűségi mintavétellel értünk el. A Megküzdési Rugalmasság Skála érvényességének vizsgálatához felvételre került az Élettel Való Elégedettség Skála, a Connor-Davidson Reziliencia Kérdőív és az Énreflexió és Belátás Kérdőív. Eredmények: A Megküzdési Rugalmasság Skála eredeti faktorstruktúrája az elvégzett megerősítő faktorelemzés során jelen mintán jól illeszkedőnek bizonyult, valamint a megküzdési rugalmasság pozitív, szignifikáns összefüggést mutatott a rezilienciával és az élettel való elégedettséggel, míg a meta-megküzdés a belátással. Következtetések: A Megküzdési Rugalmasság Skála magyarra adaptált verziója érvényesnek és megbízhatónak mutatkozott. A kutatás a mintavétel sajátosságaiból adódóan bár próbatesztnek minősül, eredményei iránymutatásul szolgálhatnak a megküzdés árnyaltabb értelmezéséhez hazai mintán.  Kulcsszavak: megküzdési rugalmasság, meta-megküzdés, Megküzdési Rugalmasság Skála, faktoranalízis