Háttér és célkitűzések: A kivándorlás az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon jelentős. A jelen kutatás célja az elvándorló és a Magyarországon maradó magyarok csoportjában annak feltárása, hogy milyen szubjektív jelentést tulajdonítanak ennek a két csoportnak és ezen keresztül azonosítani a távozást/maradást motiváló elemeket és ezzel hozzájárulni a magyar kivándorlás, illetve otthon maradás motívumrendszerének komplexebb pszichológiai megértéséhez. Módszer: A kutatás során az Asszociatív Csoportanalízis (AGA) módszert alkalmaztuk. A vizsgálatban részt vevők az alábbi hívószavakra asszociáltak: "Magyarországon élő magyar", "külföldön élő magyar". Összesen 204 magyar állampolgár: 102 Magyarországon élő és 102 külföldön élő válaszolt. A minta összeállítása nemre, korra, iskolai végzettségre és településtípusra illesztett volt. Eredmények: A vizsgálatban részt vevő lokálisan két helyen élő csoport asszociációi a magyarországi magyarokkal és a külföldi magyarokkal kapcsolatban a szubjektív jelentés erős hasonlóságaira mutattak rá, ami arra enged következtetni, hogy a közös társadalmi-kulturális kontextus befolyásolja a válaszokat. Az országban maradottakat mindkét csoport erősen negatívan, míg a kivándorló csoportot erősen pozitívan látja. A Magyarországon maradókat egyfajta tanult tehetetlenség jellemzi, míg a kivándorló csoportot a bátorság és a kockázatvállalás. A kivándorlás és az országban maradás motívumai az elszakadás és kötődés, a hazafiság és hazafiatlanság, az énfelnagyítás és éndevalváció és a nyitott és zárt gondolkodás dimenziói mentén értelmezhetőek. Következtetések: A vizsgálat a magyarországi és a külföldi léthez eltérő élettapasztalatokat kapcsoló csoportok jelentéstulajdonításának hasonlóságai és különbségei feltárásával hozzájárul az elvándorlás és az otthon maradás motivációinak megértéséhez.  Kulcsszavak: asszociatív csoportanalízis, nemzeti autosztereotípia, szubjektív jelentés, kivándorlás, helyben maradás