Célkitűzés: Felnőtt mintán vizsgáltuk a mentalizáció, a kötődés és a reziliencia kapcsolatát. Módszer: Nem-klinikai vizsgálatunkban 225 fő töltötte ki tájékozott beleegyezés után a Refl ektív Funkció Kérdőívet (RFQ-H), a Tapasztalatok Szoros Kapcsolatokban Kérdőívet (ECR-R-HU), valamint a Connor-Davidson Reziliencia Kérdőívet (CD-RISC). Mediátor modellünkben függő változónak a rezilienciát, független változónak a kötődés összpontszámát, mediátornak a mentalizációt választottuk. Az elemzést kontrolláltuk a kitöltők nemére. Eredmények: A mediátor elemzés során a modellek szignifi kánsnak bizonyultak. A kötődési összpontszám és a hipomentalizáció közötti út szignifi káns volt (a=2,88, p<0,01, ß=0,32). A kötődési összpontszám és a reziliencia közötti direkt út szignifi kánsnak bizonyult (c'=-2,00, p<0,001, ß=-0,28). A hipomentalizáció és a reziliencia közötti kapcsolat szintén szignifi káns volt (b=-0,30, p<0,01, ?=-0,38). Az indirekt út a kötődés és a reziliencia között a hipomentalizáción keresztül is szignifi kánsnak bizonyult (Eab=-0,87 [-1,41 - -0,40], ß =0,12). Tehát a magas kötődési összpontszám a hipomentalizáció magasabb szintjén keresztül alacsonyabb rezilienciát jósol be. A standardizált regressziós együtthatók alapján a hipomentalizáció prediktálta legerősebben a rezilienciát, valamint a kötődés direkt úton erősebb kapcsolatban állt a rezilienciával, mint indirekt úton, a hipomentalizáción keresztül. Következtetések: Eredményeink - kutatásunk korlátainak figyelembevételével - arra utalnak, hogy a kötődés a mentalizáción keresztül kapcsolatban áll a rezilienciával, valamint a mentalizáció önmagában is erős prediktora a rezilienciának. Eredményeink gyakorlati implikációja, hogy mentalizáció-alapú módszerek alkalmazása megfontolandó lehet a reziliencia alacsony szintjével rendelkező személyek esetén.  Kulcsszavak: mentalizáció, reflektív funkció, hipomentalizáció, kötődés, bizonytalan kötődés, reziliencia