Bevezetés: A felső állcsont transzverzális szűkülete az állcsontok közötti méretbeli eltérések közé tartozik, amely többek között szájlégzés, káros szokások és rendellenes nyelés következtében alakulhat ki. A szűkület számos klinikai tünetben megjelenhet, mint például oldalsó keresztharapás, gótikus szájpad vagy fogtorlódás. Kezelésére különböző tágítási módszerek léteznek, amelyek a tágítás időbeli lefutásában és alkalmazott erőhatásában különböznek. A fogakon rögzített hagyományos tágító készülékek mellett az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kaptak a skeletalisan elhorgonyzott eszközök, amelyek eredményesebben befolyásolják a csontszerkezet átalakulását. Célkitűzés: A kutatás célja a sebészileg támogatott és nem támogatott, skeletalisan elhorgonyzott MICRO-4 típusú maxillatágító készülék expanziós karakterisztikájának elemzése, különös tekintettel a "buccal rolling" jelenségére, amely a dentoalveolaris egység oldalirányú dőlését jelenti a tágítás során. Módszer: A Semmelweis Egyetemen végzett vizsgálatban 10, MICRO-4 típusú készülékkel tágított páciens vett részt, akiket sebészileg támogatott (n = 5) és nem támogatott (n = 5) expanziós csoportokra osztottunk. A mérések digitális intraoralis lenyomatvétellel (szkennelés) és háromdimenziós elemzéssel történtek. Eredmények: A sebészeti támogatás nélkül alkalmazott MICRO-4 készülékkel végzett expanzió szignifikánsan nagyobb mértékű dentoalveolaris billenést eredményezett, mint a sebészi úton támogatott expanzió. Megbeszélés: A műtéti beavatkozással segített expanzió gyorsabbnak és hatékonyabbnak bizonyult a sebészileg nem támogatott módszerhez képest. Következtetés: A kutatás rávilágít a konzervatív, skeletalisan elhorgonyzott maxillatágítás korlátaira, de további vizsgálatok és nagyobb mintaszám szükséges az eredmények megerősítéséhez.  Kulcsszavak: maxillatágítás, fogszabályozás, occlusio