Kvalitatív módszertanra épülő kutatásunkban azt vizsgáljuk, hogy milyen ún. exit-stratégiákat használnak a tankötelezettségi korú, különböző tanulási, magatartási, pszichiátriai problémával küzdő vagy kortárs bántalmazással érintett gyermekek szülei, hogy az állami ellátórendszer szolgáltatásait elkerüljék. Keressük a választ arra, hogy egyáltalán milyen mozgásterük van az állami ellátórendszer elkerülésére, illetve arra, hogy ahhoz, hogy jó minőségű magánszolgáltatásokhoz hozzáférjenek, kitől várhatnak és ténylegesen kitől kapnak segítséget. Jelen tanulmányunkban mindezen kérdéseket a gyermekekkel és a gyermekes családokkal foglalkozó szakemberek percepciói mentén vizsgáljuk. Az eredmények azt mutatják, hogy az állami szolgáltatásokból, illetve azok elől való menekülés stratégiáját jellemzően az elégtelen, hiányos ellátások motiválják. Külön tanulmányban jelenítjük meg a szülők perspektíváit.  Kulcsszavak: exit-stratégiák, szakemberek percepció, iskolai színtérben jelentkező problémák, állami kontra magánellátások