Bevezetés: Agyi eredetű látássérülés (az angolszász nyelvterületen: cerebral visual impairment [CVI]) esetén a látásfunkciók zavara nem a szemgolyó állapotából, hanem az agyban, a vizuális információk idegrendszeri feldolgozásának zavarából következik. Hazai előfordulási gyakorisága nem ismert. Ugyanakkor a szakmai diskurzus elindítása elengedhetetlen, hiszen a korai életkorban bekövetkező látáskárosodás rontja a későbbi mentális és fizikai egészséget, a társadalmi előmenetelt, míg korai felismerés esetén az állapot fejleszthető. Célkitűzés: Pilotkutatás keretében az okuláris látássérülés mellett vagy önállóan megjelenő agyi eredetű látássérülés előfordulásának és gyakoriságának keresztmetszeti felmérését végeztük a budapesti Gyengénlátók Iskolájában. Módszerek: Az agyi eredetű látássérülés szempontjából nagy kockázatú gyengén látó gyermekek körében vizsgáltuk a kórkép előfordulását és jellemzőit. Az agyi eredetű látássérülés tüneteit mutató és nem mutató tanulók csoportjának nemi és életkori megoszlását, a születési körülmények adatait és a szemészeti diagnózisokat vetettük össze. Eredmények: 2021 és 2024 között 120 tanuló adatait elemeztük, akik közül 58 tanuló (48,3%) rendelkezett az agyi eredetű látássérülés fokozott kockázatával járó anamnesztikus adattal. A nagy kockázatú csoportban 33 (56,9%) tanulónál találtunk gyógypedagógiai módszerekkel kiszűrhető eltérést, míg szemészeti leletben az agyi eredetű látássérülés 4 (6,9%) esetben szerepelt. Ahol a nagy kockázat mellett megerősítést nyert az agyi eredetű látássérülés, a fiúk aránya nagyobb volt a tüneteket nem mutató alcsoporthoz képest (66,7% vs. 36,0%, p = 0,020). A születési súly és a gestatiós idő nem különbözött az agyi eredetű látássérülésre kiszűrt és a tüneteket nem mutatók csoportjában. Megbeszélés: A külföldi szakirodalmi adatokhoz hasonlóan az agyi eredetű látássérülés Magyarországon is lényegesen aluldiagnosztizált. A tünetegyüttes kimutatását a szemészeti vizsgálat alapján, a neurológiai háttér ismeretében, a vizuális funkciók gyógypedagógiai felmérése erősítheti meg. Következtetés: A nagy kockázatú csoportban a szemészeti vizsgálaton túl gyógypedagógiai módszerek szükségesek az agyi eredetű látássérülés meglétének bizonyítására. A minél korábbi célzott fejlesztés a látásfunkció javításának záloga. További vizsgálatok szükségesek a kórkép hazai előfordulásának pontosabb felmérésére.  Kulcsszavak: látáskárosodás, agyi eredetű látássérülés, tiflopedagógia