Elméleti háttér: A köznapi értelemben vett boldogság pszichológiai konstruktuma a szubjektív jóllét. Ezzel rokon fogalom a pszichológiai jóllét, a globális jóllét, a virágzás és a pozitivitás. Mindezek mérésére már számos tesztet szerkesztettek. Cél: A szubjektív jóllétet mérő különböző mutatók lényegét egyetlen közös mutató, az ún. esszenciális jóllét segítségével mérve megvizsgálni, hogy ennek nagyságszintjét milyen módon és milyen mértékben határozzák meg a jelenkori Magyarországon olyan alapvető szociodemográfiai változók, mint a nem, az életkor, az iskolázottság, a foglalkozás, a családi állapot, a gyerekszám, a szubjektív anyagi helyzet, valamint a vizsgált személy településének (lakóhelyének) nagysága. Módszer: Négy, 2019 és 2022 között évente megismételt, online módon lefolytatott kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat mindegyikében a személyek (n = 11686) kitöltöttek egy 73 tételes kérdőívet, amelyben demográfiai, valamint testi és lelki egészségre vonatkozó kérdések mellett szerepeltek a következő önkitöltős kérdőívek tételei: Globális Jóllét Kérdőív (GJK), Rövidített Pszichológiai Immunitás Kérdőív (Rövidített PIK), Diener-féle Virágzás Skála (DVS), Huppert-féle Virágzás Kérdőív (HVK), Caprara-féle Pozitivitás Skála (CPS). A GJK, DVS, CPS tesztek összpontszáma, valamint a jóllét mércéjének tekinthető négy egyedi kérdés (általános lelkiállapot, aktuális boldogság szintje, pozitív élmények aránya, a HVK teszt összboldogságra vonatkozó 10. tétele) bevonásával főkomponensanalízist (FKA-t) végeztünk, hogy megragadjuk a szubjektív jóllét különböző mértékeinek közös lényegét. Ezután az FKA-nak ezt a közös lényeget képviselő első főkomponensét (esszenciális jóllét) összefüggésbe hoztuk a fentebb felsorolt demográfiai változókkal. Ennek során korreláció- és regresszióelemzéseket, valamint varianciaanalíziseket végeztünk. Eredmények: A szociodemográfiai változók együtt az esszenciális jóllét varianciájának kb. 18%-át magyarázzák. Ezen belül a jóllét egyértelmű pozitív irányú kapcsolatot mutat a szubjektív anyagi helyzettel, az iskolázottsággal és a gyerekszámmal. A jóllét a nőknél rendszerint magasabb, mint a férfiaknál. Ez a nemi hatás 25 és 50 éves kor között a legmarkánsabb, és eltűnik a nyugdíjas korban, 65 év felett. A jóllét szintje az egyedülállók között az életkorral 25 év felett nő, míg a kapcsolatban élőknél nincs egyértelmű életkori összefüggés. Családi állapot szerint legboldogabbak a házas kapcsolatban élők, a jóllét legalacsonyabb szintjén pedig az egyedülállók vannak. Foglalkozás szerint a jóllét magas szintje jellemzi a vállalkozókat és a közalkalmazottakat, valamint a köztisztviselőket. A jóllét legalacsonyabb szintjén a munkanélküliek és a hajléktalanok vannak, és viszonylag alacsony szint jellemzi a tanulókat is. A magukat legszegényebbnek vallók között a nyugdíjasok a legboldogabbak. A település lakosságszám szerint definiált típusa nincs szakmailag értelmezhető szintű kapcsolatban a jólléttel. Következtetés: Egyes szociodemográfiai változók szakmailag jelentős kapcsolatban vannak a szubjektív jólléttel.  Kulcsszavak: boldogságmérés, szubjektív jóllét, virágzás, esszenciális jóllét