Mind a gyógyszereknek, mind az étrend-kiegészítő készítményeknek igen komoly elvárásoknak kell megfelelniük a biztonságosság érdekében. Ez a gyakorlatban különböző kockázatértékelések során megállapított határértékek betartását jelenti. Gyógyszereknél inkább a hatóanyagokból és segédanyagokból származó szennyezők, és azonos berendezésen előállított különböző gyógyszerkészítmények hatóanyagának limitálása, étrend-kiegészítők esetén pedig a hatóanyagok még biztonságos maximális mennyiségének meghatározása a cél. Mégis, a kockázatértékelések termékkategóriától függetlenül ugyanarra az alapelvre épülnek: keressük meg a hatásokra utaló tünetek megjelenéséhez köthető dózisokat, és azokat megfelelő módon súlyozzuk. Az így kapott határértékeket egészségalapú határértékeknek ("Health Based Exposure Limits") nevezzük. Jelen publikációban öt ilyen biztonságossági határértéket mutatunk be röviden, a Megengedett Napi Bevitelt (PDE), a Toxikológiai Aggályküszöböt (TTC), a Legfelső Biztonságos Szintet (UL), a Maximális Maradékanyag Határértéket (MRL), és az Expozíciós Tűréshatárt (MOE).  Kulcsszavak: gyógyszer, étrend-kiegészítő, egészségalapú határértékek, kockázatértékelés