A transzplantáció mára a végstádiumú szervelégtelenség egyik leghatékonyabb terápiája, azonban a posztoperatív időszakban felmerülő komplikációk továbbra is kihívást jelentenek a klinikus szakemberek számára. Az immunszuppresszív terápia kulcselemét képező kalcineurininhibitor hatóanyagokat szűk terápiás index jellemzi, az alacsony vérkoncentráció a beültetett szerv rejekciójához, míg a túldozírozás okozta magas vérszint súlyos mellékhatásokhoz vezethet. A kalcineurininhibitor terápia magas individuális variabilitása részben a citokróm P450 enzimek (CYP450) genetikai polimorfizmusára és a nem genetikai tényezők miatt kialakuló eltérő CYP3A aktivitásra vezethető vissza. Transzplantált betegek bevonásával végzett kutatásunk során sikerült összefüggést kimutatnunk a CYP3A-státusz és a takrolimuszvérszint (CID), illetve a terápiás hatáshoz szükséges dózis között. Jelenleg szívtranszplantáción átesett betegeknél vizsgáljuk az immunszuppresszív terápia következtében megváltozó, az NFAT (aktivált T-sejt nukleáris faktor) által szabályozott citokinek mRNS-expresszióját. Célunk egy új diagnosztikai rendszer kidolgozása, amely információval szolgálhat az immunszuppresszió hatékonyságának megállapításához, valamint segítséget nyújthat az esetleges kilökődési reakciók gyors diagnózisában a biopsziás mintából történő szövettani vizsgálatok kiegészítéseként.  Kulcsszavak: immunszuppressziós terápia, terápiás index, kalcineurininhibitor terápia