A testvíztartalom változása a tápláltsági állapot és az életkor függvényében / Szakály Zsolt [et al.]
Bibliogr.: p. 1698-1699. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2024.33149
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2024. 165. évf. 43. sz., p. 1694-1699. : ill.
Bevezetés: Az egészséges folyadékháztartás szükséges a normális életfunkciók fenntartásához. A testvíz mennyiségének meghatározása fontos a klinikai gyakorlatban és a sportban egyaránt a kiszáradás és/vagy a folyadék-túlterhelés megítélésében. A testvíz mennyiségének meghatározására és eloszlására használt módszerek közül elterjedőben vannak a bioelektromos impedancia elvén működő eszközök. Használatuk egyszerű, gyors, és a kapott eredmények megbízhatók. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja volt bioelektromos impedancia elvén működő eszközzel meghatározni a relatív testvíztartalmat az életkor függvényében, normális testsúlyú, túlsúlyos és elhízott férfiaknál és nőknél. Módszer: Az InBody 720 típusú eszközzel végzett vizsgálatban összesen 2354, 7-81 éves személy adatai szerepelnek. A normális testtömeget, a túlsúlyt és az elhízást a testtömegindexszel határoztuk meg. Eredmények: Szignifikáns különbség volt nemenként a testtömegben, a testtömegindexben a normális testsúlyú és a túlsúlyos/elhízott résztvevők között minden korcsoportban. A normális testtömegű férfiak és nők relatív testvíztartalmának átlagai közötti különbségek minden korcsoportban szignifikánsak. A normális testtömegű férfiak esetében az átlagok az életkor függvényében a 3. korcsoportig (21-50 évesek) nem változtak, majd a 4. korcsoportban (51 évesnél idősebbek) csökkentek. A normális testtömegű nők esetében az átlagok az életkor függvényében lineárisan csökkentek. A túlsúlyosak/elhízottak relatív testvíztartalmának átlagai szignifikánsan kisebbek voltak nemenként és korcsoportonként is, mint a normális testtömegűek átlagai. A relatív testvíztartalom a túlsúlyos/elhízott férfiak és nők esetében az életkor függvényében nem változott. Megbeszélés: A bioelektromos impedancia elvén alapuló eljárás még kevésbé terjedt el, azonban alkalmas a teljes testvíztartalom mérésére. A módszerrel kapott adatok megbízhatóságát egyre több tanulmány igazolja a normális testtömegűek, a túlsúlyosok és az elhízottak esetében is. Következtetés: A bioelektromos impedancia elvén alapuló eljárás számos területen segítheti a prognosztikát és a diagnosztikát. Adataink bemutatása után reméljük, hogy vizsgálatunk hozzájárul e módszer elterjedéséhez. Kulcsszavak: bioelektromos impedancia, testvíztartalom, életkor, tápláltsági állapot