Bevezetés: Nemzetközi vizsgálatok alapján a szuicidium rizikója nagyobb az elítéltek körében, mint az átlagpopulációban, ami kockázatokkal járhat mind az érintett személyekre, mind a börtönközösségre nézve. A problémamegoldó képességek alacsony szintje átlagpopuláción vizsgálva bizonyítottan szoros összefüggésben áll a depresszió és a reménytelenség mellett az öngyilkossági veszélyeztetettséggel. Célkitűzés: Épp ezért vizsgálatunk célja a fogvatartotti populáció szociális problémamegoldó képességének felmérése, valamint összefüggéseinek vizsgálata szuicid rizikótényezőkkel, megfelelő intervenciós lehetőségek megalapozása céljából. Módszer: Multicentrikus keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunkba egyrészt négy büntetés-végrehajtási intézetből vontunk be fogva tartott személyeket (n = 363 fő), másrészt online kényelmi mintavétellel önkéntes személyeket (n = 234). Az összehasonlító vizsgálatokhoz illesztett mintát hoztunk létre nem és életkor alapján (nfogvatartott = 174 fő, nkontroll = 174 fő). Az összehasonlító vizsgálathoz független mintás t-próbát, a különbségek hatásnagyságának mérésére Cohen-féle d-próbát alkalmaztunk. A problémamegoldó képességek szuicid rizikót jelző változókkal (öngyilkossági gondolatok, depresszió, reménytelenség, észlelt stressz, impulzivitás, szubjektív jóllét) való együttjárásának tesztelésére Pearson-féle korrelációt alkalmaztunk. Alkalmazott tesztek: Problémamegoldó Képességek Tesztje, Rövidített Reménytelenség Skála, Paykel Öngyilkossági Skála, Rövidített Beck Depresszió Kérdőív, Észlelt Stressz Kérdőív, Rövidített Barratt Impulzivitás Skála, WHO Jóllét Kérdőív 5 tételes magyar változata. Eredmények: A fogvatartotti populációt súlyosabb depressziós állapot, gyakoribb öngyilkossági gondolatok, nagyobb észlelt stressz és impulzivitás, valamint alacsonyabb szintű szociális problémamegoldó készségek és pszichés jóllét jellemezte. Sem az illesztett mintán (n = 174), sem a teljes fogvatartotti mintán (n = 363) nem mutatkozott kapcsolat a szuicid késztetések gyakorisága és a szociális problémamegoldó képességek között. Ugyanakkor a teljes fogvatartotti mintán az öngyilkossági gondolatok gyakorisága, a reménytelenség, a depresszió, az észlelt stressz szintje és az impulzivitás szintje között egymással közepesen erős pozitív irányú összefüggést találtunk. Következtetés: Eredményeink alapján a fogvatartottak körében az öngyilkossági veszélyeztetettség csökkentésére a reménytelenség, az impulzivitás vagy az észlelt stressz csökkentését célzó ?mindfulness? intervenciók hatékonyabbak lehetnek, mint a problémamegoldó képességek fejlesztését célzó tréning.  Kulcsszavak: fogvatartottak, szuicid rizikó, szociális problémamegoldó készségek, depresszió, impulzív viselkedés, mindfulness