Bevezetés: A cochlearis implantátum egy hallásjavító eszköz, amely elektromos impulzusokkal közvetlenül stimulálja az idegsejteket. A beültetett elektródasor ideális elhelyezése elengedhetetlen a készüléket viselők számára. Számos hazai és nemzetközi vizsgálat igazolt szignifikáns összefüggést a műtét után helyreállított elektromos hallás minőségével. Az optimális beültetés során az elektródákat a lehető legközelebb helyezzük el a ganglion spirale sejtjeihez, így az összpontosított stimuláció javíthatja a beszédértést és a beszédkészséget. Célkitűzés: Célunk az elektródasor elhelyezkedésének vizsgálata és a cochlea középtengelyéhez mért legkisebb távolságának optimalizálása, mindemellett a kedvezőbb pozíció virtuális elemzése és a behelyezett elektródák alakjának digitalizált újratervezése. Módszer: Kutatásunkhoz 10 perimodiolaris beültetett elektródasor pozicionálási eredményét dolgoztuk fel. Az intraoperatív képalkotó eljárások eredményeit elektrofiziológiás módszerekkel (impedancia, idegiválasz-telemetriai vizsgálat) vetettük össze. Eredmények: Méréseink alapján virtuálisan megalkotott elektródasorokat vetettünk össze, amelyek különböző szögben deformált (0°, 15°, 30°, 45°) bazális szakasszal rendelkeznek. Az elektrofiziológiás és a képalkotó technikák megerősítik, hogy az elektródasor kedvezőbb helyzetbe kerül, amennyiben az közelebb tud helyezkedni a cochlea középtengelyéhez. Következtetés: Az újraformált elektródasorok pozicionálása drasztikus hatással lehet a későbbi beszédértésre, a beszéd minőségére és a készülék energiafogyasztására.  Kulcsszavak: cochlearis implantátum, modiolus, perimodiolaris elektróda, elektródatervezés