A tanulmány azt a folyamatot mutatja be, ahogy a szégyen napirendre került a 20. század közepétől fogva professzionalizálódó és önálló orvosi szakággá váló addik ciógyógyászatban. A szerző tárgyalja a felépülő szenvedélybetegek, a szakemberek, a kutatók és a politikai döntéshozók együttműködéséhez vezető törekvéseket. Az írás a szégyennel áthatott addiktív családi dinamika, az Alcoholics Anonymous (Anonim Alkoholisták, AA) szégyenkezelő innovációi, a szégyenküszöb változásának történeti folyamata és az addikció közpolitikai kérdéssé emelkedésének tükrében mutatja be a főbb trendeket.  Kulcsszavak: szégyen, addikciógyógyászat, felépülő szenvedélybetegek, családdinamika, szégyenküszöb