Az oxigén az aerob biológiai rendszerek működéséhez nélkülözhetetlen elem, amelynek jelenléte reaktív oxigéngyökök képződéséhez vezet. Élettani esetben a sejtek hatékony antioxidáns funkcióval rendelkeznek, amely a szabad gyökök káros hatásaival szemben védelmet nyújt. A szabad gyökök jelenléte nélkülözhetetlen petefészek hormontermeléséhez az ovulációhoz és a beágyazódáshoz is. Élettani terhességben a magzat számára a megfelelő ütemű fejlődéshez elegendő mennyiségű tápanyag és oxigén áll rendelkezésre, amelyek felhasználása, mind az anyai, mind a magzati szövetekben szabad gyökök képződéséhez vezet. Az optimális méhen belüli fejlődéshez az oxidáns-antioxidáns hatások stabil egyensúlya szükséges. A placentáció során a magzati és anyai vérkeringés között egyre szorosabb kapcsolat épül ki, ami az oxigénellátás fokozódásán keresztül növeli az oxidatív stresszt; ez a fokozott antioxidáns-termelés a stimulusa; a méhlepényben a citotrofoblaszt-sejtek, illetve a villosus stromasejtek képesek az antioxidánsok előállítására. A méhlepényben a szabad gyökök mennyisége, illetve az oxidatív stressz mértéke a várandósság alatt folyamatosan változik. A magzati hypoxia egyike a legjelentősebb méhen belül fellépő stressztényezőknek. Az oxigénhiányos állapot fennállása szerepet játszik a szabad gyökök képződésében, aminek epigenetikai hatásai hosszú távon jelentkezhetnek. Az oxidáns molekulák közvetlenül kapcsolódhatnak a DNS-bázispárokhoz, s ezzel genetikai és epigenetikai változásokat egyaránt előidézhetnek.  Kulcsszavak: oxidatív stressz, szabad gyök, antioxidáns molekula, méhlepény, epigenetikai hatások