Hazánk mortalitási és morbiditási mutatói kedvezőtlenek, miközben megfelelő egészség-magatartással, a rizikómagatartások csökkentésével kedvező irányba lehetne azokat befolyásolni. A genetikai és környezeti hatások nagy része reverzibilis, az egészségpedagógiai, egészségfejlesztési kérdések kiemelt jelentőségűek ebben a tárgykörben, hangsúlyozva a prevenció különös fontosságát. A közösségi szintű prevenció akkor a leghatékonyabb, ha ez minél fiatalabb életkorban indul el, akár már óvodáskorú gyermekek körében. A kortársoktatás egy régi/új módszer, mely kiválóan alkalmas óvodai és iskolai egészségfejlesztési programok pedagógiai módszereként. A kortárshatásnak az életkor emelkedésével egyre hangsúlyosabb szerepe van, és az intervenció célpopulációjánál idősebb, de még mindig fiatal kortársoktatók sokkal inkább képesek - természetesen folyamatos tutori jelenlét és szakmai kontroll mellett - hatékony, a gyermekek igényét, figyelmét jobban megragadó tudásátadásra. Jelen közlemény legfontosabb célkitűzése, egy genetikai-epigenetikai tudományelméleti bevezetőt követően, ismertetni a kortársoktatás mint lehetséges egészségpedagógiai módszer lényegét, valamint bemutatni a TANTUdSZ Ifjúsági Egészségnevelési Program céljait, kereteit, legfontosabb eredményeit.  Kulcsszavak: kézhigiéné, kortársoktatás, iskolai egészségfejlesztés