Az újonnan diagnosztizált myeloma multiplex (NDMM) kezelési paradigmái az elmúlt 20 évben sokat fejlődtek az immunmodulátor gyógyszerek, a proteaszómainhibitorok és a monoklonális antitestek megjelenésének köszönhetően. Míg a közelmúltban végzett vizsgálatok továbbra is megerősítették az első vonalban autológ őssejt-transzplantációval végzett konszolidáció progressziómentes túlélési előnyeit a transzplantációra alkalmasnak minősített betegeknél (transplant eligible, TE), a TE és a transzplantációra nem alkalmas (transplant ineligible, TI) betegek indukciós stratégiái közötti határvonal elmosódott a mindkét populációt felmérő vizsgálatok alapján. Az alábbiakban áttekintjük az újonnan diagnosztizált myeloma multiplexben a jelenlegi kezelési megközelítéseket irányító adatokat, és megbeszéljük a folyamatban lévő vizsgálati területeket, beleértve a négyszeres kombinációs terápiák szerepét TE betegeknél, az esendő TI betegek optimális kezelési stratégiáit és a magas kockázatú betegség kezelését.