Bevezetés: Az egészségügyi szakemberekről foglalkozásukból adódóan azt feltételeznénk, hogy életmódjuk példaértékű, azonban a munkájukkal járó fizikai és mentális leterheltség negatív befolyással van egészségmagatartásukra. Célkitűzések, hipotézisek: A vizsgálat célja a klinikai, valamint a prevenciós ellátás területén dolgozó szakemberek önminősített egészségének, valamint egészségmagatartásának ös.szehasonlítása. Feltételezéseink alapján különbség mutatkozik meg a két munkacsoport között mind a káros szenvedélyekkel kapcsolatos szokásokban, a fizikai aktivitásban és a tápláltsági állapotban is. Anyag és módszerek: Az adatfelvétel saját szerkesztésű, illetve standardizált kérdőívek segítségével történt 2016. február és 2016. november között kötelező szakmacsoportos, valamint OKJ egészségügyi szakképzések alkalmával. A kutatásban 293 fő vett részt: 196 fő klinikai ellátás területén dolgozó, valamint 97 fő prevenciós területen dolgozó szakember. Eredmények: A két csoport összehasonlítása során a főbb dimenziók mentén, mint a dohányzási szokások (p=0,003), a testmozgás (p=0,003) és a tápláltsági állapot (p=0,001) szignifikáns eltéréseket kaptunk. Az eredmények azt mutatják, hogy a prevenciós területen dolgozó szakemberek egészségmagatartása lényegesen jobb a klinikai ellátásban dolgozó társaiknál. Következtetések: A klinikai ellátás területén dolgozó szakemberek rosszabb egészségmagatartásának oka kereshető a több műszakos munkarendben, vagy a feltételezhetően magasabb stressz érintettségben, mely további vizsgálatoknak ad létjogosultságot.  Kulcsszavak: egészségügyi szakdolgozók, egészségmagatartás, önminősített egészség