A depresszióknak az 1960-as évek végén felállított szerotonin-hipotézise nagy előrelépést jelentett a hangulatzavarok kémiai hátterének megismerésében. Az azóta eltelt 50, de különösen az utóbbi 20 évben a közben sokat fejlődött módszertan és pszichopatológiai megközelítés alapján ma már úgy látjuk, hogy a depressziók klasszikus szerotonin-hipotézise a maga eredeti formájában túlhaladott, és a központi idegrendszer szerotonindiszregulációja csak a depressziós betegek egy alcsoportjára jellemző. A legújabb eredmények szerint a depresszió nemcsak genetikailag és klinikailag, hanem biológiailag és farmakológiailag is heterogén betegség, és a szerotonin mellett a dopaminnak és noradrenalinnak, valamint számos egyéb neurotranszmitternek, neuromodulátornak és receptornak is szerepe van a hangulatzavarok kialakulásában