A klinikai fázisvizsgálatokat megelőzően elsősorban két dimenzióban (2D) növekvő sejttenyészetek és állatkísérletek állnak rendelkezésünkre, ezek azonban nem képesek teljes mértékben modellezni az emberi szervezet összetettségét. Az elmúlt évtizedek kutatásmódszertani fejlődése után egyre nagyobb igény van olyan modellrendszerekre, amelyek jobb biomimetikai tulajdonságokat mutatnak. Ilyen modellek kialakítását segítheti a háromdimenzionális (3D) élősejtes bionyomtatás. Míg egy 2D tenyészetben a sejtek közvetlenül érintkeznek a homogén tulajdonságokkal rendelkező tápfolyadékkal, addig a szervezetben a tápanyag- és oxigénellátottság, illetve egyéb tényezők térben változnak. Az előbbiek alapján, 3D környezetben a sejtek viselkedése közelebb áll az élő szervezetben megfigyelhetőhöz. Ezért a 3D tenyészet pontosabban reprezentálja a későbbi klinikai vizsgálatok eredményeit és a várható terápiás érzékenységet. A 3D élősejtes bionyomtatás felhasználásának egyik formája az ún. "organ-on-a-chip" és "human-body-on-a-chip" technológia. Ezek lehetőséget teremtenek a sejtek és a közöttük létrejövő kölcsönhatások akár "szervezeti° szintű vizsgálatára. Alkalmazásukkal olyan modellek hozhatók létre, amelyek az in vitrovizsgálatok preszelekciós hatékonyságát javíthatják, az ál-latkísérletek egy részét helyettesíthetik és ezzel a klinikai kísérletek egy részének elvégzését tehetik majd elkerülhetővé. Kulcsszavak: 3D bionyomtatás, klinikai kísérletek, daganatkutatás