Egy 18 eves ferfi jelentkezett egy honapja fennallo, fajdalmatlan jobbhere-megnagyobbodassal. Csaladjaban nem fordult el. daganatos betegseg, es semmilyen lenyeges esemeny nem volt az anamneziseben sem. Fizikalis vizs galattal egyedul a jobb here megnagyobbodasa volt eszlelhet.. A beteg ultrahangos vizsgalataval egy 2,5 cm nagysagu heredaganat latszott. Emelkedett szerumtumormarkereket mutattak ki: a human beta-choriogonadotropin (ß-HCG) 22 mUI/l-re (22 IU/l) emelkedett (normal: <0,06 mUI/l = <0,06 IU/l), az alfafotoprotein (AFP) 329 ng/ml (329 mikrog/l) ertekre emelkedett (normal: 0.9 ng/ml = 0.9 mikrtog/l), a laktatdehidrogenaz (LHD) 135 U/l volt, azaz a normal tartomanyban maradt. Jobb oldali radikalis orchiectomiat vegeztek. A korszovettani vizsgalat egy 2x2,4 cm nagysagu embrionalis karcinomat igazolt, a daganat a tunica albugineaba terjedt. A m.tet utan 3 hettel mert tumormarkerertekek tovabbi emelkedest mutattak: a ß-HCG 100,5 mUI/l-re, az AFP 1075 ng/ml-re nőtt, az LDH 180 U/l volt. Mellkasi, hasi es kismedence-CTvizsgalattal egy 2,7 cm-es retroperitonealis, megnagyobbodott nyirokcsomót mutattak ki, zsigeri szervekre való terjedés nélkül. Az adott nyirokcsomó pozitív, S2 szérummarkereket mutató betegség diagnózisa: IIIB stádiumú, közepes kockázatú, nem seminomatosus, germinális sejtes daganat (NSGCT), a beteg spermáját tárolták. Négy ciklusban BEP(bleomycin, etoposid, cisplatin) kemoterápiát kezdtek, amelyre a Gustave-Roussy-nomogrammnak megfelelő tumormarker-csök kenés következett be. A negyedik kemoterápiás ciklus után a szérum tumormarkerek negatívvá váltak. 8 héttel a kemoterápia befejezése után készült kontrollCT-n egy maradék, 1,6 cm átmérőjű nyirokcsomó-konglomerátum volt látható.