A prosztatarák komoly népegészségügyi problémát jelent, bár ellátási lehetőségei folyamatosan fejlődnek. Az áttétek gyakoriak, s döntő többségük, akár 90%-uk - önmagukban vagy más lokalizációkkal együtt - csontmetasztázis. A szerzők röviden ismertetik a kialakulás molekuláris mechanizmusát és a képalkotó diagnosztika lehetőségeit. Hangsúlyozzák - az ellátásban és a terápiás lehetőségekben - az onkoteam jelentőségét, abban az esetben is, amikor további aktív terápiára már nincs lehetőség, továbbá a működését előíró jogszabályok egyes aspektusait, azok gyakorlati jelentőségét. A csontáttétek ellátása (a malignus alapbetegség szokásos terápiáján túl) a lokális műtéti és sugárterápiás beavatkozások mellett csaknem minden esetben szisztémás terápiát is igényel. Bemutatják a zoledronsav (egyedüliként igazolt hatásosságú biszfoszfonát), a "Receptor activator of NF-kB" (RANK) rendszeren ható denoszumab, az alfa- és béta-sugárzók alkalmazását, a mindennapos betegellátásban fontos szempontokat és a mellékhatásokat. A palliatív medicina interdiszciplináris jellegét, a betegen kívül környezetének igényeihez való alkalmazkodását és az ellátás minél hamarabb történő fontosságát emelik ki.  Kulcsszavak: csontáttét, onkoteam, zoledronsav, denoszumab, izotópkezelés