Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=159956
MOB:2023/3
Szerzők:Halmos Tamás; Suba Ilona
Tárgyszavak:ÖREGEDÉS; GENETIKA; ENDOCRINOLOGIA; SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS; ÉLETMINŐSÉG
Folyóirat:Magyar Tudomány - 2023. 184. évf. 7. sz.
[https://mersz.hu/dokumentum/matud__1/]


  Az élettartamot meghatározó exogén és endogén tényezők / Halmos Tamás, Suba Ilona
  Bibliogr.: p. 893-894. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/2065.184.2023.7.7
  In: Magyar Tudomány. - ISSN 0025-0325. - 2023. 184. évf. 7. sz., p. 882-894.


Az ember születése pillanatától "halálra van ítélve", és ezzel a ténnyel együtt kell élnie. Az emberre jellemző élettartamot az exogén tényezők (természeti csapások, háborúk, járványok, balesetek, szociális körülmények, kriminális események stb.) aspecifikusan befolyásolják, az endogén (szervezeten belüli, genetikusan kódolt) tényezők viszont specifikusan determinálják. Az öregedést a fiziológiai integritás fokozatos elvesztése jellemzi, ami a funkció romlásához és halálhoz vezet. A szakirodalom az öregedés ismérveiként tartja számon (1) a genominstabilitást, (2) a telomerkopást, (3) a mitokondriális diszfunkciót, (4) az epigenetikai elváltozásokat, (5) a proteosztázis elvesztését, (6) a szabályozatlan tápanyag-érzékelést, (7) a sejtek öregedését, (8) az őssejtkimerülést és (9) a megváltozott intercelluláris kommunikációt. Ezek az öregedéssel járó változások oki összefüggésben vannak későn fellépő betegségekkel, mint a neurodegenerativ kórképek, a szív- és érrendszeri betegségek, a metabolikus szindróma és a rák. A mitokondriális diszfunkció egyik kevésbé ismert területe az egyes parenchimás szervekben fellépő fibrózis. Mindezek a kórképek az élettartamot és az életminőséget is jelentősen befolyásolják. A kutatások központi célja olyan stratégiák kidolgozása, amelyek csökkentik az életkorral összefüggő betegségeket és sérülékenységet, esendőséget, valamint javítják az időskori életminőséget. A hosszú, egészséges élettartam elérésében a genetikus prediszpozíció mellett az életmód a legfontosabb szereplő. A lehetséges intervenciós beavatkozások között leghatékonyabbnak tűnik a kalóriamegszorítás ("minőségi éhezés"), a rendszeres testedzés, a testsúly normalizálása. Bizonyos szerek megnövelik vagy prezerválják az autofág aktivitást, és hatásos geroprotektorokként szerepelnek. A tápanyag-érzékelésben kiemelt szerep jut az mTOR-rapamicin rendszernek. A rapamicin hatásának támadáspontja az mTOR, melynek gátlása által közvetíti a kalóriamegszorítás hatását. A szirtuinok modulálják a sejtvédő mechanizmusokat, mint például az oxidatív stressz elleni védekezést, a DNS-helyreállítást, az energia hasznosítását és az autofágiát. A metformin ismert antidiabetikum, újabban fókuszba került lehetséges alkalmazása az egészséges élettartam meghosszabbításában. Az öregedés a szervezet természetes élettani folyamata. Az egyén felelőssége, hogy életmódjával törekedjen a méltó, egészséges öregségre, és minden ország egészségügyért felelős kormányzatának feladata, hogy támogassa valamennyi állampolgárának az elérhető leghosszabb egészségben eltöltendő élettartamot.  Kulcsszavak: élettartam, genetika, metabolizmus, endokrin faktorok, szociális tényezők, intervenciós lehetőségek