A szerotonin-szindróma potenciálisan életveszélyes állapot, melynek hátterében a központi idegrendszer fokozott szerotonerg aktivitása húzódik meg. A kórállapot jellegzetessége a mentális státus változása, a vegetatív labilitás és a neuromuszkuláris hiperaktivitás. A szindróma többnyire akkor lép fel, ha a beteg többféle szerotonerg gyógyszert használ, vagy ha a szerotoninhatást erősítő egyetlen gyógyszer hatása túlzottan érvényesül. A kórismézés a Hunter-féle szerotonin-toxicitási kritériumokon alapul, melyek a klasszikus tünetek vagy tünetcsoportok közül (spontán klónus; kiváltható klónus izgatottsággal vagy bőséges verejtékezéssel; ocularis klónus izgatottsággal vagy bőséges verejtékezéssel; tremor és hyperreflexia; vagy hypertonia, 38 °C feletti testhőmérséklet és ocularis vagy kiváltható klónus) legalább egynek a meglétét követelik meg. A szerotonin-szindróma a kiváltó szer megvonásával és szupportív terápiával általában könnyen kezelhető. Izgatottság és tremor esetén jó hatásúak lehetnek a benzodiazepinek. Antidótumként cyproheptadin adható. Közepesen súlyos vagy súlyos tünetek esetén kórházi felvételre van szükség. Kritikus állapotban neuromuszkuláris paralízis, nyugtatók adása és intubálás válhat szükségessé.