Az 5-fluorouracil monoterápia korszaka és a szekvenciális kombinált kemoterápiák elterjedése után a célzott ("targeted") terápiák bevezetésével új fejezet kezdődik a vastagbélrák gyógyszeres kezelésében. A hatásos szerek és kombinációk sokasága és az ezzel párhuzamosan meghoszszabbodott terápiás időtartam új terápiás koncepciókat igényelnek. A kemoterápiás és biológiai szerekkel végzett intervallumkezelések lehetővé teszik a hosszú, kevés mellékhatással járó kezelési fázisokat. A monokemoterápiából és antitestekből (bevacizumab) álló kombinációk már most is hasonló eredménnyel alkalmazhatók, mint a kombinált kemoterápiák. Intenzív indukciós kezelésekkel talán még több olyan beteg számára válhat lehetővé a kuratív célú műtét, akinek izolált máj- és/vagy tüdőáttéte van. Rendkívüli várakozás övezi a biológiai szerek adjuváns alkalmazásával kapcsolatos vizsgálatokat. Adjuváns szerepben ezek a készítmények még érdekesebb hatásokat fejthetnek ki, mint előrehaladott tumorok kezelésekor.