Főbb tézisek:  1. A laktózintolerancia oka a laktózt glükózra és galaktózra hasító enzim csökkent termelődése a jejunumban. Laktózintolerancián a tünetekkel társuló laktózemésztési zavart értjük. 2. A betegség elsődleges felnőttkori formája a leggyakoribb, oka a laktáz aktivitásának lassú csökkenése. Azonosítani tudták a laktáz génjét (LCT) megelőző szabályozó régió genetikai polimorfizmusát. Másodlagos laktázhiányt a jejunum-nyálkahártya fertőző vagy gyulladásos betegsége, kóros baktériumflóra vagy gyorsult bélpasszázs által okozott reverzibilis károsodása idézhet elő. 3. A laktózzal végzett H2-kilégzési próba és az LCT gén genetikai variációit igazoló genetikai vizsgálatok lehetővé teszik a betegség kórismézését, az elsődleges és a másodlagos forma érzékeny és specifikus elkülönítését. 4. A kezelés alapja a laktózmentes/laktózszegény diéta. Ez kiegészíthető laktáz adásával. A tejtermékek kerülése miatt csökken a kalciumbevitel, a hiányzó kalciumot pótolni kell.