A prosztata- és a húgyhólyagdaganat a két leggyakrabban előforduló urológiai malignitás. Az elmúlt öt évben mindkét tumorféleség előrehaladott stádiumú eseteinek gyógyszeres kezelési lehetőségei jelentős mértékben javultak. Így ma már mindkét daganatra igaz, hogy a hasonló stádiumú betegek számára egyszerre több szer közül is lehet választani. Ez az alapvetően kedvező változás azonban egyben a klinikai döntéshozatalt is összetettebbé tette. A tendencia pedig folytatódik; egyre növekvő számú új szert próbálnak ki klinikai vizsgálatokban, ezért a jövőben a helyzet még összetettebbé válhat. A terápia helyes megválasztásához a jelenleg rutinszerűen elérhető klinikopatológiai adatok gyakran nem nyújtanak elegendő mélységű információt. Ezért szükséges a daganatok molekuláris szintű megértése is. A prosztatarák esetében az androgén támadáspontú gyógyszerek elleni rezisztencia alaposabb ismerete vezetett el az újabb hatóanyagok kifejlesztéséhez, de a közeljövőben a PARP enzim gátlásán keresztül ható gyógyszerek - bizonyos molekuláris eltérések megléte esetén - alkalmazhatók lesznek. A húgyhólyagrák kezelésében a több mint 30 éven át kizárólagosan alkalmazott platina-alapú kemoterápia mellett ma már használhatók az immunellenőrzőpont-gátló szerek, valamint a közeljövőben bizonyos FGFR eltérések jelenléte esetén az FGFR3-gátló kezelés is elérhetővé válik. Ebben az összefoglalóban egy rövid áttekintést szeretnénk nyújtani a húgyhólyag- és a prosztatadaganat azon molekuláris sajátságairól, melyek terápiás szempontból jelentőséggel bírnak.  Kulcsszavak: húgyhólyagrák, prosztatarák, molekuláris alcsoportok, immunellenőrzőpont-gátló, FGFR