A mikrobiom-kutatás új perspektívákat nyithat a sportolók táplálkozásában is. A sportolók teljesítményorientált táplálkozása olyan maradandó sérüléseket okozhat a bélflórát alkotó baktériumok biodiverzitásában, amelyek tartós gyulladásra hajlamosító tényezők lehetnek. Ez egyrészt rövid és középtávon a vázizomrendszer sérüléseinek kockázatát növelheti, ugyanakkor olyan hosszú távú kardiovaszkuláris és daganatos kockázatokat jelenthet, amelyek az elhízás és a klasszikus klinikai tünetek nélkül "némák" maradhatnak klinikai értelemben. A kumulált kockázatok és következményeik ugyanakkor a visszavonulás után egyszerre manifesztálódhatnak, ami összességében magyarázatul szolgálhat az élsportolóknak az átlag népességhez képest elmaradó, vagy annak megfelelő morbiditási és mortalitási mutatóinak vonatkozásában. Az új generációs szekvenáláson alapuló mikrobiom-vizsgálatokkal alkalmasak amelyek a biodiverzitás matematikai mérőszámát is képesek meghatározni, illetve tetszőleges, korábban ismeretlen dysbioticus fajok kimutatására is szövődményekkel rendelkező sportolók tercier, mind a tünetmentes sportolók szekunder prevenciójat (rehabilitációját), illetve az utánpótlás és az aktív sportolók primer prevencióját is. A mikrobiom-kutatás jelenlegi objektivizálni lehet a mikrobiom-sérülést. Ez lehetővé teszi a visszavonult, mind a ma ismert eredményei alapján mindennek a teljesítményt tekintve nem kell kompromisszumokat jelentenie, ugyanakkor jelentős életminőség javulást és a betegségkockázatok csökkenését eredményezheti sportolóink számára.  Kulcsszavak: sportolók, táplálkozás, probiotikum, elhízás, diabétesz, mikrobiom