A citosztatikumok paravazációját (érpályán kívül jutását) a mindennapi munka során teljesen elkerülni nem lehet, de a gondos vénabiztosítás, a fokozott kockázatú betegcsoportok azonosítása, a rendszeres kontroll és a mihamarabb történő felismerés csökkenti a gyakoriságát. A már bekövetkezett szövődmény esetén a felkészült, aktuális ajánlásokat követő ellátás biztosítja, hogy enyhébb következmények lépjenek fel. A vénapunkcióban, az infúziós terápia korrekt kivitelezésében, a betegekkel való kommunikációban, a kezelés alatti megfigyelésben az ápolóké az elsődleges szerep, valamint hasznos információkat nyújthatnak az orvosoknak a betegről, kezelés alatti viselkedéséről, együttműködési képességéről és készségéről - a tájékoztatás figyelembevétele, ezekre megoldás keresése tovább csökkentheti a szövődmények rizikóját.