A műanyagok alkalmazása és ebből kifolyólag a műanyag-szennyezés a mindennapjainkban szinte állandó. A műanyagszennyezés folyamatosan növekvő veszélyt jelent a környezet számára, ugyanis a műanyagok kis részecskékre, mikro- és nanoműanyagokra bomlanak, amelyek az élelmiszereken és egyéb forrásokon keresztül bekerülnek az élővilágba, veszélyeztetve ezzel az élő szervezetek megfelelő működését. A mikro- és nanoműanyagok a talajból, az édesvizekből és a tengervízből egyaránt átszivároghatnak a táplálékláncba. Legnagyobb problémát a tengervízben előforduló műanyag részecskék mennyisége jelenti, amely évente mintegy 4,8-12,7 millió tonna. A tengeri élőlényeken túl a palackozott ásványvíz, a cukor, a méz, a só, az alkoholos italok és a csapvíz növekvő mikroműanyag-tartalmát is folyamatosan vizsgálják. A problémát az élő szervezetre gyakorolt káros hatásaik jelentik elsősorban. A szervezetbe jutásukkal fokozódik az emésztőrendszeri, a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek előfordulási gyakorisága. A mikro- és nanoműanyagok szabályozására szigorú, jogi intézkedésekre van szükség. A fő megoldást a mikroműanyagok gyártásának csökkentése, újrahasznosítása és újrafelhasználása jelenti. A táplálkozási ajánlásokat tekintve a nagy mikroműanyag-tartalmú élelmiszerek fogyasztási gyakoriságának csökkentése javasolt.  Kulcsszavak: mikroműanyagok, nanoműanyagok, talaj, tengervíz, édesvíz, tápláléklánc