Az első Magyar Gyógyszerkönyv 150 éve, 1871-ben született meg, közel egy évszázados nemzeti törekvések eredményeként. Az első és a következő három kiadás is két nyelven, magyarul és latinul készült. Az első kiadáshoz mérten jelentős előrelépést mutatott a második (1888), elsősorban szaknyelvi szempontból. Az első kiadás alapján készült Balogh Kálmán orvosprofesszor enciklopédikus jellegű kommentárja, a korabeli magyar gyógyszertani szakirodalom páratlan forrásmunkája. A gyógyszerkönyv második kiadásának kémiai vonatkozású cikkelyeit dolgozta fel Karlovszky Geyza és Winkler Lajos zsebkönyv ("Zsebkommentár") formájában, amely a gyógyszerész-képzés fontos gyakorlati kézikönyve lett.