Háttér: Az implantátumok azonnali terhelhetőségével kapcsolatos tanulmányok nagy részében a hagyományos fogászati implantátumok túlélését vizsgálják, és csak kevés olyan tudományos közleményt találunk, amelyben a kortikobazális implantátumok is szerepelnek. Célkitűzések: A kutatásunk célja, hogy a különböző demográfiai és klinikai paraméterek tükrében megvizsgáljuk a fogeltávolítások elvégzését követően azonnal behelyezésre kerülő és azonnal megterhelt kortikobazális implantátumokkal történő ellátás (immediate placement immediate loading; IPIL) szájüregi egészséggel kapcsolatos életminőségre (oral health-related quality of life; OHRQOL) gyakorolt hatásait. Anyagok és eszközök: Összesen 98 fő vett részt a kutatásban. A vizsgálatban résztvevő személyek életkora 20 és 79 év között mozgott, az 51%-uk nő volt. Az egyes páciensek eltérő szájüregi megbetegedésektől szenvedtek és különböző fogazati státusszal rendelkeztek. Jelen vizsgálat keretei között az összes páciens részére kortikobazális implantátumok kerültek behelyezésre, melyek megterhelése az IPIL protokollnak megfelelően történt. A beavatkozások megkezdése előtt a páciensek egy preoperatív (preopOHIP-17), majd a beavatkozások elvégzését követen egy posztoperatív (postopOHIP-18) kérdőívet töltöttek Eredmények: Az eredmények kiértékelését követően megállapítottuk, hogy a páciensek általános életminősége, artikulációja és beszédképessége jelentős mértékben növekedett, míg a funkcionális, pszichológiai és szociális problémáik mértéke jelentős mértékben csökkent (p<0,001). Ezek a kedvező irányú változások az egyes páciensekre jellemző demográfiai és klinikai paraméterektől függetlenül minden esetben megfigyelhetőek voltak. A páciensek 91%-ának javult a rágóképessége, míg 89%-uk, illetve 86%-uk esetében az artikuláció minősége, és az általános pszichológiai státuszuk is kedvezőbbé vált. Azon páciensek esetében, akiknél a teljes alsó- és felső fogív is ellátásban részesült, sokkal nagyobb fokú elégedettséget tapasztaltunk, mint azoknál a pácienseknél, akiknél csak egy teljes és/vagy egy részleges állcsont került ellátásra (p = 0.038). Az előbbi csoportba tartozó páciensek esetében (két állcsont teljes ellátása) mind a rágóképesség növekedése (p = 0.027), mind az általános pszichológiai státusz javulása (p = 0.018) sokkal kifejezettebb mértékben volt megfigyelhető. A beavatkozásokat követően csupán néhány esetben alakultak ki kis mértékű problémák, ám 12 hónapot követően ezek is teljes mértékben megszűntek. Összefoglalás: A vizsgálati eredményeink alapján az IPIL protokoll szerint alkalmazott kortikobazális implantátumok alkalmasak a részleges, vagy teljes foghiányban szenvedő páciensek teljes körű szájüregi rehabilitációjára és az életminőségük jelentős mértékű javítására. Amennyiben kizárólag implantátumokon elhorgonyzott teljes fogpótlások készítése vagy saját természetes fogakat is felhasználó fogművek készítése között kell döntést hoznunk, akkor érdemes azt is figyelembe venni, hogy az alsó- és felső állcsont teljes körű implantológiai ellátását igénylő, és az ennek megfelelő ellátásban részesülő páciensek körében, akik számára kizárólag implantátumokon elhorgonyzott teljes pótlások készültek, sokkal nagyobb elégedettséget tapasztaltunk a vizsgálatunk során.  Kulcsszavak: szájüregi egészséggel kapcsolatos életminőség, pácienselégedettség-központú vizsgálatok, kortikobazális implantátumok, azonnali behelyezés és azonnali megterhelés.