Az "elmezavarok" történetének a XIX. század közepétől napjainkig tartó időszakát foglaltuk össze, mely a "pszichózis" diagnosztikai fogalmának az addig mindent magába foglaló "neurózis" fogalomról való leválasztásával, és a később feltételes reflexnek nevezett "pszichés reflexek" leírásával kezdődött. A XIX. század végén és a XX. század elején kialakult a pszichiátria nyelvezete, lefektették a pszichopatológia és a pszichiátriai nozológia alapjait. Ez a nyelv "elfelejtődött" az 1980-as évek végére, majd újjászületett a strukturális pszichopatológia és olyan, a pszichés állapot megítélésére alkalmas eszközök kifejlesztése révén, mint a Diagnostic Criteria of Research (DCR) és a Composite Diagnostic Evaluations (CODE). A nozológiai homotipizálás segítségével választhatók ki az eredményes neuropszichofarmakológiai vizsgálatokhoz szükséges, farmakológiai szempontból homogénnek tekinthető populációba tartozó pszichiátriai páciensek. Emellett felmerült az a lehetőség, hogy a strukturális pszichopatológia segítségével a mentális zavarok és a feltételes refl exek egyes változói közötti összefüggések azonosíthatóak lehetnek. A történeti áttekintést azzal a felvetéssel zárjuk, hogy a tudományos fejlődés aktuális szakaszában elérkezett az ideje annak, hogy az eddig használt "pszichiátria" elnevezés helyett megfelelőbb lenne a "neuronológiát" használnunk.  Kulcsszavak: pszichiátria, neuronológia, neurózis, pszichózis, nozológia, klasszifikáció, Leonhard