Bevezetés: A koronavírus okozta betegség (COVID-19) Magyarországon 2020 március 11-június 18 között veszélyhelyzet elrendelését tette szükségessé. Az intézkedések a mindennapi élet tevékenységeinek korlátozásával, új szabályok bevezetésével és az egészségügyi ellátás korlátozásával jártak együtt. A kórházak sürgősségi ellá tásra álltak át, a járóbeteg ellátás telemedicina formájában, a személyes orvos-beteg találkozások számának csökkenése mellett működött tovább. Vizsgálatunkban 2 budapesti szakrendelő pszichiátriai betegeinek véleményét mértük fel a veszélyhelyzetre vonatkozóan. Módszerek: Összesen 438 beteget vontunk be a felmérésbe (305 nő és 133 férfi ; átlag életkor=51,9+-16,2év). A betegek anonim módon töltöttek ki egy általunk összeállított rövid kérdéssort, mely 10 tételből és egy 12 tételes Problémaértékelő Skálából (félelem, izoláció és egészségügyi ellátás alskálák) állt. A csoportok összehasonlítását general linear model (GLM) segítségével, a páronkénti összehasonlításokat a Tukey-féle post hoc teszt alkalmazásával végeztük. Az elemzésekhez az SPSS 24.0 verziót használtuk. Eredmények: A páciensek 34%-a úgy érezte, hogy a veszélyhelyzet idején rosszabbodott az állapota, ebből 12% viszont nem a veszélyhelyzethez kötötte a tüneti fellángolást. Az anyagi helyzet miatti aggodalom kétszer annyi válaszadónak jelentett komoly problémát (12,8%), mint az egészségi állapot miatti aggodalom (6,1%). A magányosság, bezártság, a speciális szabályokhoz való alkalmazkodási nehézség a válaszadók kb. felének nem okozott különösebb gondot, a legtöbben a bezártságot élték meg nehézségnek (55,2%). Állapotrosszabbodást egyértelműen az 50 év alatti páciensek észleltek magukon gyakrabban (p=0,001), erősebb volt a félelemérzés (p=0,045) és nehezebben viselték az alkalmazkodási nehézségeket (p=0,003), mint az 50 év felettiek A nők a bezártságot (p=0,003) szignifi kánsan rosszabbul éltek meg a férfi akhoz képest. A túl sok információ a szorongásos zavarban szenvedőket viselte meg jobban a pszichotikus betegséggel élőkhöz képest (p=0,024). A hangulatzavar miatt kezelés alatt álló páciensek számára a kiszolgáltatottság érzése komolyabb problémát okozott az F2.0 csoporthoz viszonyítva (p=0,004). Konklúzió: A betegek mintegy fele komolyabb nehézség nélkül vészelte át ezt az időszakot, a minta másik felét azonban kisebb-nagyobb mértékben megviselték a körülmények. A járvány következő szakaszában sajnos számítani lehet a mentális, szociális, érzelmi és anyagi tartalékok kimerülésére, a tanulmányban bemutatott arányok kedvezőtlen változására.  Kulcsszavak: korona vírus, SARS-CoV-2, pandémia, karantén, első veszélyhelyzet