A kutya, amely nem ugatott... : néhány gondolat a szkizofrénia és a bipoláris affektív zavar patogeneziséről és perzisztáló prevalenciájáról / Nicolas Pediaditakis
Bibliogr.: p. 11. - Abstr. hun.
In: Psychiatric & Neurology Times. - ISSN 2559-9437. - 2019. 8. évf. 2. sz., p. 11. : ill.
A genom konzorcium vizsgálatok leírták - nagy bizonyossággal -, hogy egyes lókusz gének kapcsolatba hozhatók a szkizofréniával és a bipoláris zavarral. Ezen eredményekből adódhat a csábító feltételezés, miszerint a gének ezen csoportja közvetlenül részt vesz e betegségek kialakulásában. Ez nem igaz. A fent említett géneknek közvetlen szerepük van a premorbid személyiségben/vonásokban, mivel ezen vonások minden esetben megelőzik a kórképeket. Ez a temperamentumkonfiguráció, azaz a személyiség, az egyént érő evolúciós nyomásból - habár annak egy szélsőséges formájából - adódó vonásokból áll össze, mint a zárkózottság, a belső közvetlenség, az autonómia és egy a szociális interakciókkal szembeni averzió. E. O. Wilson szerint emberi természetünk egyik része a születésből származik, a másik abból, hogy társas lények vagyunk.