Tanulmányunk célja áttekintést nyújtani a válás utáni közös szülőségre, a szülők együttműködésére és konfliktusaira vonatkozó főbb kutatási eredményekről. A közös szülőség fogalma a szülők közötti interakciókat, kapcsolatot jelenti, amit a válást követően is szükséges fenntartani. Tanulmányunkban egyrészt kitérünk a közös szülőség egyes aspektusaira (szülői kommunikáció, egymás támogatása-aláásása, konfliktusok és konfliktuskezelés), másrészt a vonatkozó vizsgálatokban leggyakrabban megjelenő háttérváltozókra (válási folyamat, elhelyezés típusa). A válás következményei, az új helyzethez való alkalmazkodás sikeressége mind a szülők, mind a gyerekek részéről jelentős társadalmi fontossággal bír, ennek ellenére a válás utáni közös szülőség témája csak egy-egy hazai publikációban jelenik meg. Jelen tanulmánnyal célunk ennek a hiánynak a pótlása, valamint a kérdéskör hazai kutatásának inicializálása. A vizsgált szakirodalom alapján elmondható, hogy a párkapcsolat felbomlása után kiemelten fontos egy új egyensúlyi állapot kialakítása, mivel a közös szülőség minősége összefüggést mutat a gyermekek és a felnőttek jóllétével is. A vonatkozó empirikus szakirodalom egy része azokra a preventív képzési programokra irányul, amelyek a válás utáni közös szülőség minőségének fejlesztését tűzték ki célul. Említést teszünk ezért több ilyen programról, röviden ismertetve a sajátosságaikat és a kapcsolatos empirikus eredményeket. Következtetésként elmondható, hogy a válást követő közös szülőség komplex témaköre és a szülők sokszor eltérő narratívája miatt olyan diádikus kutatási megközelítés választása indokolt, amellyel ez az összetettség megragadható. Felhívjuk továbbá a figyelmet arra, hogy hazánkban hiányoznak az elvált szülőknek kínált edukációs programok, pedig a szülők és gyermekek jóllétének érdekében fontos lenne ezek kifejlesztése, hatékonyságuk vizsgálata és a megfelelő hatékonyságú programok rendszerszintű elterjesztése. Kulcsszavak: közös szülőség, válás, konfliktus, együttműködés, gyermekek jólléte