Bevezetés: Az énvédő mechanizmusok Sigmund és Anna Freud munkásságában gyökerező, tucatnyi tematikus irányzatot kibontakoztató empirikus kutatása a 20. század közepéig nyúlik vissza. Az azóta kidolgozott mérőeszközök között, a nemzetközi gyakorlatban legelterjedtebb eszköz - Védekezési Stílus Kérdőív (Defense Style Questionnaire) - rövidített változata vizsgálatát végeztük el, melyet eredetileg a DSM egyik újabb változatának VI. diagnosztikai faktoraként kívántak alkalmazni. A DSQ-40 kérdőív validitását több szinten elemeztük. Módszerek: A szorongásosság, az elkerülő viselkedés, szkizotípiás személyiségvonások, valamint a DSM-5 személyiségzavar diagnosztikájára kidolgozott vonásmérő eljárásokat alkalmaztunk. A diszkrimináns validitás értékelésére az önbecsülés és az énállapot stabilitását mutató, az énre vonatkozó elképzelések egyértelműségét felmérő eljárásokat használtunk. A vizsgálatban 670 önkéntes, egészséges egyetemista vett részt. Eredmények: A kérdőív belső konzisztenciája megfelelő, továbbá az alkalmazott kérdőívek tanúsága szerint a validitásmutatók is kielégítik a várakozásokat. Érett, neurotikus és éretlen elhárítási formákat csoportosító faktorai a nemzetközi eredményekhez hasonlóan, alkalmasak az adaptív és inadaptív védekezésre beállítódó személyek azonosítására. Következtetés: Magyar mintán végzett vizsgálataink eredményei szerint a DSQ-40 a védekezési stílus megbízható mérőeszköze. Kulcsszavak: érett, nurotikus, éretlen, adaptív, átmeneti, inadaptív, védekezési stílus