A kognitív fejlődéspszichológiai és pszicholingvisztikai kutatások egyöntetű következtetése, hogy a koraszülöttség nagy fokban növeli az atipikus nyelvi fejlődés rizikóját, mivel a koraszülötteket gyakran már csecsemőkoruktól kezdve sajátos nyelvi fejlődés jellemzi. A témában 1999 és 2018 között publikált kutatási eredmények alapján levonható az az egyértelmű következtetés, hogy a koraszülöttek atipikus nyelvi fejlődése a nyelvi feldolgozási szintek (fonológiai, morfoszintaktikai, szemantikai, szintaktikai) mindegyikét érintheti. Az óvodáskori nyelvi zavarok - számos tanulmány szerint - már a csecsemőkorban előrejelezhetők a viselkedésesnél érzékenyebb módszerekkel (pl. eseményhez kötött agyi potenciál). Az atipikus nyelvi fejlődés hátterében viselkedéses és idegtudományi módszerekkel számos potenciális okot azonosítottak. Ilyen például az intrauterin (harmadik trimeszter) nyelvi tapasztalat hiánya, az éretlenség, az agyi struktúrák sajátos vagy megzavart fejlődése. Tény viszont, hogy a koraszülöttek nyelvi fejlődésének pontos megismerését számos olyan módszertani nehézség hátráltatja, mint a vizsgált populáció heterogenitása, a nyelvi mérőeljárások alacsony megbízhatósága, a korrigált és/vagy kronológiai kor alkalmazása. Mindez a mai napig nyitott kérdéseket vet fel mind a klinikai gyakorlat, mind a kutatások szempontjából. A koraszülött-ellátás fejlődésének köszönhetően nő azoknak a kutatásoknak a jelentősége, amelyek a koraszülöttek nyelvi zavarainak a ma ismertnél mélyebb és megbízhatóbb feltárására irányulnak. A releváns tanulmányokban közölt eredmények várható hatása a klinikai gyakorlatra új lehetőséget ígér a nyelvi zavarok minél korábbi azonosításában, valamint a korai, prevenciós célú, a korai nyelvi fejlődést facilitáló programok kialakításában.  Kulcsszavak: koraszülöttek, nyelvi fejlődés, korrigált életkor, rizikófaktorok